Egy mozibuzi kultnaplója

Nem sok film meri azt az ütőkártyát kijátszani, hogy a maga a Halált teszi meg narrátornak, és jelenti ki könyörtelenül, hogy előle senki sem menekülhet. A könyvtolvaj pontosan így vezeti be a nézőt az 1939-es Németországba, ahová egy fiatal kislány kíséretében léphetünk be, akit örökbefogadó szüleihez fuvaroznak.

Számára itt minden új, meg kell tanulnia együtt élni ezekkel az idegen emberekkel, valamint bele kell simulnia abba a politikai helyzetbe is, melynek feje maga Adolf Hitler volt. Liesel Meminger nevelőszüleinél tanul meg olvasni, majd a könyvek, és az elmesélt történetek tartják benne az életet, hogy túlélje a hétköznapi megpróbáltatásokat. Közvetve ugyan, de belecsöppen a második világháborúba, átéli, hogy milyen borzalmakkal jár, egyúttal a helyzet megköveteli, hogy gyermekből napról napra váljon felnőtté, ugyanis csak ez biztosítja számára a túlélést.

Markus Zusak ausztrál író bestsellere egy olyan kegyetlen világot szolgáltatott Bryan Percival rendezőnek, melyben egy gyermeknek meg kell tanulnia a felnőtté válást egy idegen környezetben, ahol ráadásul háború dúl. Percival A könyvtolvaj című filmje, ha nem is teljesen hiteles, de mindenképpen figyelemreméltó történetet mesél el egy Liesel Meminger nevű kislányról, aki gyakorlatilag bármelyik gyermek lehetne a második világháborús Németországban. Nevelőszülei ugyan szeretettel egyengetik életét, viszont hozzá is eljutnak a nácizmus, kommunizmus felfogásai, megtudja, hogy milyen amikor saját pincéjükben kell rejtegetniük egy zsidó fiút, és hogy mit tesz az elhúzódó küzdelem a családdal és az élettérrel.Mit tehet egy fiatal kislány ezekben az időkben? Barátot keres, és olyan cselekvésbe kezd, mely feledteti vele a borzalmakat. Így tanul meg Liesel olvasni a nevelőapukájától, aki meg szeretné számára könnyíteni a teljesen idegen helyzetet, könyvszeretete pedig olyannyira kibontakozik, hogy már-már a biblioterápia határára téved.

A könyvtolvaj vitathatatlan erőssége, hogy a történelmi pontatlanságai ellenére, valamint hogy néhányszor túlzottan is hatni akar a nézőjére, megmarad egy érdekes történetnek, melyben kiváló színészek szimpatikusan megírt szerepeket játszanak el. A forgatókönyv és karakterek megformálóinak érdeme, hogy a maga 130 percével minden további nélkül leköti a nézőt.

A film elején a Halál elmeséli, hogy nem tudja pontosan miért, de Liesel felkeltette az érdeklődését, pont, mint a miénket. A fiatal lány karaktere ártatlanságával és visszafogottságával lopja be magát a néző szívébe, az őt alakító színésznő viszont nincs mindig a helyzet magaslatán. Néha úgy érezhetjük a játékát nézve, hogy a korábban vázolt jellemvonásai mögé menekül olyan helyzetekben is, amikor egészen máshogy kellene viselkednie. Szerencsére ez nem csorbítja a film vitathatatlan érdemeit, a fiatal színésznő mellett pedig Geoffrey Rush is megjelenik a szerethető apafigura képében, valamint Emily Watson házsártos, ám gondoskodó anyaként.Az aranyos és gyermeki kisugárzás az egész film alatt érezhető, ez a hangulat tudatosítja, hogy csak így lehet ilyen borzalmakat túlélni, amik Liesellel történnek. Az viszont már egyértelműen a film gyenge pontja, hogy a szereplők ál-német kevert akcentussal beszélnek, valamint, hogy a kislány angolul tanul meg olvasni, méghozzá angol könyveket fog később is forgatni a korabeli Németországban. Ezen a ponton valószínűleg több néző is fel fog felhördülni, de nem szabad ennyi alapján szétcincálni A könyvtolvajt.Kicsit tévéfilmes hatása van, történelmileg sem teljesen állja meg a helyét (bár a díszletek, ruhák, hétköznapi helyzetek terén egészen példás munkát végeztek), mégis bájos alkotás, és komoly mondanivalója van. Általa egy gyermek lelkét ismerhetjük meg, aki megélte a háborút, annak minden borzalmával együtt úgy, hogy új szülőket kellett megszoknia, mégis kitartott. A könyvek iránti rajongása tartotta életben egy olyan világban, ahol gyorsan változtak a mindennapi körülmények, és tényleg harcolni kellett a túlélésért.