Egy mozibuzi kultnaplója

Egy pillanatnyi néma tisztelgés után, ami az Archie Comics fennállásának szól, azonnal bele is vághatnánk a Riverdale bemutatkozó részének részletesebb kibeszélésébe. A képregényfolyam azonban ennél a néma csendnyi tisztelgésnél sokkal többet érdemel, hiszen 2017 januárjában megjelenő sorozatok közül toronymagasan emelkedik ki, annak ellenére is, hogy tulajdonképpen a Gossip Girl és a Twin Peaks szerelemgyereke.

A hozsannázás közben érdemes konkretizálni, hogy az Archie képregények nem szofisztikáltságukkal, vagy túlbonyolított történetükkel szereztek maguknak hírnevet. A 1946-tól saját füzetet kapó koncepció olyan átlag amerikai karaktertípusokat helyezett viccesebbnél viccesebb sztorikba, akikkel könnyű volt szimpatizálni, és akikben könnyen magunkra ismerhettünk. Ez a fajta nézőhöz idomulás hozta el az Archie Comics-ot egészen napjainkig, amikor 2011 márciusában reboot-olták, vagy inkább revitalizálták őket, hogy még több emberhez eljussanak a megváltozott igények korában. Történetek, melyek olvastatják magukat, nem kerülhetik el az adaptálást, és a CW lehet, hogy egy aranytojást tojó tyúkra huppant rá.A sorozat a képregény lényegi elemeinek felhasználásával úgy indítja el történetét, ahogy a tini soup szériáknál már megszokhattuk. Viszonyrendszereinek felvázolása, szereplők felskiccelése, bla bla. Aki ódzkodik a nagyon amerikai sztereotípiáktól, hidegrázást kap a tengerentúli iskolai status quo-tól, az vagy el se kezdje, vagy éppen ellenkezőleg, ne legyen meglepődve, hogy a bevezető rész nem tartalmaz újdonságot. Mintha a Twin Peaks egy modernizált változatát néznénk, persze a történet csak később fog igazán beindulni. Érezhetően nem lenne elég egy ezredik tinidrámát a vászonra adaptálni, ebben viszont az Archie képregények mindig partnerek voltak. Az Afterlife with Archie című zombis vadhajtásnál szórakoztatóbb spin-off régen aratott ekkora közönségsikert, ehhez pedig csak a középsulit a zombisággal kellett házasítani.

A történet ugyanúgy indít, ahogy 2011 alap: Betty Cooper új szintre emelné kapcsolatát Archie Andrews-zal, ám amikor új lány érkezik a városba Veronica Lodge képében, azonnal megszólal a vészharang. Úgy tűnik azonban, hogy a pénzes ribi New York-ban hagyta korábbi mindenkin átgázoló identitását, és hajlandó lenne a poros kis város szürke hétköznapi életébe beilleszkedni. Persze, hogy ne legyen könnyű senkinek, szerelmi háromszög fog kialakulni a három fiatal között, valamint a misztikus, nyomozós szál (egy balesetnek hitt gyilkosság) beiktatásával felbolydul a kisvárosi létezés egyébként is nyugtalan közérzete. Az események dokumentálásáért pedig Jughead, Archie régi barátja lesz felelős, aki amolyan színfalak mögötti oknyomozóvá avanzsálva narrálja, és görgeti előre az eseményeket.A Riverdale egyértelműen nem a bonyolult cselekményfelvetésével fogja eladni magát az első etapban, de nem is várhatjuk el, hogy a highschool-koncepcióra épülő, nyíltan középkorú és fiatalabb korosztályt célzó sorozat újradefiniálja a sémát. Az említett gyilkosság később olyan eseményeket indít el, aminek hatására mozgásba fognak lendülni a karaktereink, akik egészen szimpatikusra vannak megírva. Ebbe a neonos, retrós stílusba helyezett archetípusok csak akkor tudnak jól működni, ha a karaktereink élettel teliek, rögtön szimpatizálni tudunk velük, és szerencsére a fiatal színészek ebben kimagasló teljesítményt nyújtanak. Mindannyian a karaktereik életkora körül mozognak, így minden jelenetben hitelesek. Olyan dilemmák foglalkoztatják őket, mint azokat, akik remélhetőleg nézni fogják a sorozatot.
Remélhetőleg, hiszen a színészi játékok mellett a sorozat egyszerűen könnyed, elpörög és eszméletlenül szépen fényképezett. Ehhez a korábban említett retro hangulat tesz hozzá, és mintha a városkában megállt volna az idő. Aki ebben otthon érzi magát, annak telitalálat lesz a különleges hangulatot kölcsönző, kisvárosi misztikum. Hiszen szexi, kényelmetlen magabiztosságával nem fogja elereszteni a nézőjét.