A DC az utóbbi időkben borzalmasan rossz lóra tett elhamarkodott filmkészítési technikáival. A Man of Steel egy átlagos eredettörténet volt, nem túl megszokott nézőpontból tálalva, de néhány idegtépő momentumát leszámítva még filmként tudott működni. A következő projekt azonban legtöbbünknél kiverte a biztosítékot: Batman v Superman már a marketinggépezet áldozata lett. Annyira erősen, annyira nagyon akart valamit adni, hogy végül egy önmaga dagonyájában vergődő, elnyújtott kliséparádé lett. Ezek után pedig jött az utolsó arcon csapás, miszerint a Suicide Squad kivételesen erős reklámanyagai egy fájdalmasan középszerűen, már-már gyengén rendezett, vágott és összetett videoklip-gyűjteményé állt össze.

Igazából csak sajnálni tudom a nagy múltra visszatekintő képregénycéget, ugyanis minden lehetősége megvolt, és meg is van rá, hogy a kezei között őrizgetett történetek egyszer értékelhető formában köszönjenek vissza majd a mozivásznakról. Viszont ez csak úgy lenne lehetséges, ha a cég félreteszi óriásinak tűnő lemaradását a Marvellel szemben, és saját utat keresve épít univerzumot. A faszveregetésben egyébként sem tudna már részt venni: társa egyszerűen, és ésszerűbben nyúlt egy világ felépítéséhez, idáig pedig nem két-három filmen vezet az út.

Ennek lett áldozata természetesen a Suicide Squad is, aminek valójában a DC legmarvelesebb filmjének kellett volna lennie. Értem ezt úgy, hogy a szupergonoszokból álló különítmény tagjainak kőkemény humorforrásként kellett volna funkcionálniuk néhány jól irányzott arcon csapás közepette. De a film már az első perceitől kezdve kényszeresen erőlködik, így borítékolva két óra kényelmetlen székben feszengést a nézőnek.

Mert egyébként a szupergonoszokból álló csapat történetét nem nevezném kimondottan rossz filmnek. Van itt néhány egészen érdekes alakítás, végtére a vizuális effektek sem mondanak csődöt, csak minden pozitívumra legalább három idegesítő momentum is jut, ami a végén görcsbe rándult gyomorra emlékeztető érzést válthat ki. Kezdve a film indításával: innen is üzenném a DC-nek, hogy a videoklipszerű kisfilmekben tálalt eredetsztorik pörgetése menő, neonos megvalósításuk kimondottan eredeti ötlet, viszont képtelenek arra, amire hivatottak volnának. Nincs az a néző, aki ezekből a pillanatokból azt érezhetné, hogy ismeri a karaktereket, azokat ugyanis listaszerű bulletpointokba szedve nyújtják oda nekünk, Akad egyébként egy-két karakter (Harley Quinn, Deadshot, Diablo), akikre mintha egy kicsit jobban koncentrálna a film, de a legalább nyolc főből álló csapat vészesen semmilyen képet mutat, néhányuk csak mutatóba, vagy feláldozható csaléteknek van a film első harmincöt percében. Ja, én kérek elnézést, hogy egyébként is ez a szerepük.

A karaktermegformálás egyedül Will Smith-nél és Margot Robbie-nál működik úgy isntenigazából, hiszen a többiek egészen egyszerűen nincsenek megírva. Ami baj, mert Diablo, vagy éppen Killer Croc is érdekes lehetne, de egyikük legizgalmasabb háttérsztorija helyett csak skiccet kapunk, és a legtöbbjük jelleme kimerül két viccesnek szánt beszólásban. Ami néha ugyan működik, ezt el kell ismerni.

A Suicide Squad egy egészen energikus film, amitől nem lehet elvenni a stílusát, viszont annyira sokat akart markolni, hogy ez egyértelműen nem sikerült neki. Így volt ezzel a rendező is: David Ayer fejére valószínűleg fentről rákoppintottak, hogy ne felejtsen el egy órás expozíciót forgatni, majd a maradék egy, egy és negyed órát kényelmes meneteléssel, ötlettelen akcióbetétekkel, jól zengő dalokkal, és egy vállalhatatlan gonosszal töltse meg. A forgatás, szkriptírás itt akkora felügyelet alatt lehetett, hogy minden jól kinéző, ötletes gondolatot újragondoltak, és cserébe ezt a középszert kaptuk.

A probléma ezért érződik ekkorának: nincs itt akkora baj, amennyire a tengerentúli kritikusok, és úgy össz egészében a kritikusok ki voltak akadva, inkább csak tenyérviszketősen bosszantó az, hogy Suicide Squadból ennyit tudtak összeböfögni nekünk. Ez a történet kicsikét többet rejt magában: egy diszfunkcionáló csapatot, akik egyébként egymás torkának mennek, ha kell, és mindössze a testükbe helyezett bomba akadályozza meg ezt. A Suicide Squad hovatovább jobban működhetett volna egy kicsit bevállalósabb besorolással is, de már azért is hálálkodtunk volna, ha a kevesebb néha több elvét követve megismerhetjük a tagokat...és kapunk egy olyan főgonoszt Joker képében, aki nem csak öt perc erejéig parolázik az egyik karakterrel, mert ez így kevés.

Nehéz jövője lesz így a DC-nek, de önmagának ásta meg a sírját. A Suicide Squad sok minden lehetett volna, így viszont csak az a film kerekedett ki belőle, ami 2016-ban az egyik legnagyobb hype-ját és botrányát érdemelte ki. Sajnos ettől sem a minősége, sem a megítélése nem fog nőni. Kár érte.