Egy mozibuzi kultnaplója

2009-ben egy olyan figura történetei kezdtek el feltűnni az interneten, aki azonnal ikonikus figurává vált, és százak álmában tért vissza, hogy félelmet keltsen. Eric Knudsen (vagy egy másik nevén Victor Surge) karaktere a mai társadalom félelmeit szolgálta kifejezni: a vékony, irreálisan magas, de arc nélküli figura történetei már aktívan élnek közöttünk, a technikai eszközök révén könnyen tudott terjedni az olvasók körében. Erről a karakterről, és a történetével való megszállottságról szól a Beware the Slenderman, ami két tizenéves kálváriáját járja körül, akik egyik barátjukat akarták megölni tizenkilenc késszúrással a mítosznak való áldozás keretében.

Érdemes hangsúlyozni, hogy ez a történet ugyanolyan jól működne Boogeymannel is, vagy más városi legendával, hiszen a film azt a mögöttes problémát térképezi fel, amikor valaki nem tudja megkülönböztetni, hogy mi valós, és mi nem az. Ezzel pedig a mentális betegségekhez jutunk el, ami a Beware the Slenderman fő vizsgálati köre. Annak a majdnem tragédiával végződő eseménysorozatnak nézhetünk a kulisszái mögé, melynek keretében két tizenéves lány majdnem megölte egyik barátját, hogy megmeneküljenek a legendás Slendermantől.Az HBO dokumentumfilje aktuálisabb nem is lehetne: ugyan egyetlen konkrét esetre koncentrál, viszont attól eltekintve is tudja szemlélni a probléma aspektusait. Amíg a nyitányban röviden rekonstruálják, hogy mi is történt ezekkel a lányokkal, és a szülők szemszögén keresztül is vissza próbálják fejteni az eseményeket, nem rest azon is gondolkodni kutatóival, és pszichológusaival, hogy egy ilyesfajta történet (horrortörténetek az interneten, Creepypasta weboldal)  hogyan képes gyökeret verni egy arra fogékony ember elméjében, hogyan képes annyira valósággá válni, hogy egy tinédzserlány szánt szándékkal ölni akarjon.

Morgan és Anissa története nem egyedi, sajnos a Világon sok hasonló esetről hallani, amikor egy idea annyira megfertőzi az utána aktívan érdeklődő elmét, ami ilyen torz eseményekbe csap át. Ami a Beware the Slendermant mégis különlegessé teszi, az a mélyreható kórkép, amit a szülőkkel való beszélgetések és a tárgyalótermi, valamint kihallgatási felvételek támogatnak. Hús-vér emberek révén ismerjük meg a két lány tragédiáját, elbeszéléseik sokszor nyomasztóan kellemetlen érzéssel tölthetik el a nézőt. Ez az a történet, ami a melletted lakó ház lakóival is megtörténhet.Szerencsére a dokumentumfilm nem pálcatörés céljával készült, sokkal inkább meg akarja érteni a két elkövető motivációit. A szülőkkel való beszélgetésekben olyan lényegi információk derülnek ki, amik ugyan nem mentesítik a két lányt a megtett cselekedetek alól, azonban sokkal nehezebben emészthetővé válik minden információ. Hallgatni, ahogy az anya felismeri gyermeke öröklött skizofréniáját, vagy ahogy a másik lány édesapja elmereng azon, hogy vajon őt is szörnyetegnek tekintik-e ezután, és megbélyegzett áldozattá válik-e, nem jó érzés. Nem démonizálja a skizofréniát, ugyanis a misztikus Slenderman története, a mentális betegség és a kirekesztettség együtt váltotta ki a két lánynál, hogy cselekedjenek.

Néha viszont egy picit túltolják a dokumentarista stílust, és egy-egy intimebb pillanattal azt az érzést keltheti a rendező a nézőben, mintha tovább akarna vájkálni a tragédiát elszenvedők lelkében. A fél perces ólmos sóhajok legalábbis erre engednek következtetni, a nyilvánvaló nehéz helyzetben ezt a feladatot a tragédia maga is képes kiváltani, szóval néha túlontúl erőszakosnak érezni. Ettől függetlenül azonban a Beware the Slenderman kategóriájának egyik legjobb példája: igényesen, részletesen, pont annyira nyomasztóan mesél el és térképez fel két olyan problémát, amik egymásból következnek. Nem mutogat ujjal senkire, sőt tárgyilagosan, olykor empatikusan áll hozzá az alapproblémájához. Igényes, informatív, aktuális, amilyennek egy dokumentumfilmnek lennie kell. A Slenderman-késelés, ahogy az eset elhíresült a médiában, egy ilyen minőségű produkciót érdemelt.