Egy mozibuzi kultnaplója

Chris Kyle Amerika valaha élt legsikeresebb mesterlövésze. Sokkal helytállóbb azonban a leghalálosabb mesterlövész címét odaajándékozni neki, ugyanis százhatvan megerősített találata okán érdemelte ki a legenda státuszt. Örömteli hír volt, amikor Kyle életrajzi könyve Clint Eastwood kezében landolt, ám a patriotizmus kérdéskörét korábban ízlésesen és helyén kezelő rendező jelen filmjében mintha vérszemet kapott volna.

Valószínűbb azonban, hogy a marketingesek és a producerek - akik kooperációban álltak Eastwooddal – nem vették a fáradságot, hogy megnézzék a rendező filmográfiájának akár csak utolsó két alkotását, mert ha ezt megtették volna, biztosan nem őt választják a halálos mesterlövész előtti tiszteletteljes hajlongás megrendezésére. Ez a film szellemiségében ugyanis köszönőviszonyban sincs például a Gran Torino gondolatvilágával, szemléletével. Eastwood megalkuvó hozzáállása inkább szomorú, mint dicséretes próbálkozás.

Nem ecsetelném hosszasan, hogy ki is valójában Chris Kyle, mert a film a maga lehetőségeihez képest megalapozottan mutatja be a férfit, aki egyrészt neveltetéséből adódóan ápol hazafias érzelmeket, másrészt felnőttként is már-már bigott patrióta lévén beáll katonának. Pályája egész magasra kúszik, ugyanis tehetsége mesterlövészként hamar előtérbe kerül, a szeptember 11-ei terrortámadás után pedig útja Irakkal kereszteződik. Négy hosszú bevetése közötti időben megtalálja élete szerelmét, családot alapít, ám a hivatásos katonalét erőteljesen dolgozik a család szétesésén. Két szép gyermeke lesz, de a lelke egyre többször és többször szólítja a harctérre, onnan hazatérve pedig a háború okozta borzalmak miatt nehezen tud integrálódni a mindennapi életbe, és magába a társadalomba.

Ez elméletben nem is hangzik rosszul. A film kiválóan indul, hiszen azonnal egy nagyon komoly morális kérdést tesz fel már a kezdő jelenetsorokban. Van-e különbség, hogy egy nő vagy egy gyermek életét kell kioltani? Milyen lelki folyamatok árán jut döntésre egy mesterlövész, hogy meghúzza a ravaszt? Hogyan dolgozza fel egy hivatásos katona a háború borzalmait? Miként tud visszailleszkedni az „életbe”, és hogyan képes ellátni a mindennapi feladatait családfőként?Ha egy mód van rá, akkor az Amerikai mesterlövészben óvatosan keressük ezekre a kérdésekre a válaszokat. Nem azért, mert egyáltalán nem fogunk rájuk akadni, hanem mert az Amerikai mesterlövész háborús akciófilm mivoltán, és ezen felül néhány morális kérdés margóra szorított válaszán túl nem fog többet adni a nézőnek, karakterdrámának pedig aligha lenne nevezhető. Nem elég mély ahhoz, hogy megértsük a szereplőjének a motivációit, csak azt látjuk, hogy a fene nagy hazaszeretet okán képes háttérbe szorítani a családi életét, és mindig újra visszatér a harcmezőre. Hogy ez miért jelent problémát? Mert sem az iraki részeknél nem moralizál a mesterlövész, aminek folyományaként nem értjük, hogy mikor kell nehéz döntéseket hoznia, és azokat hogyan dolgozza fel. Ugyanakkor a bevetések közötti otthoni súrlódások sem elég megalapozottak, mert elhanyagolható játékidő jut ezeknek a részeknek, kicsit mintha lógnának a levegőben.

A fő probléma tehát a karakterdráma hiánya. Ha nyíltan megmaradna egy háborús akciómozinak, akkor a másfél órányi akciójelenetek alapján egy decens mozinak mondhatnánk. Viszont amellett sem mehetünk el szó nélkül, és nem az erősségét bizonyítja, hogy az Amerikai mesterlövész sértően egyoldalú, és egyetlen nézőpontból tekint egy problémára, amire egyszerűen nem lehet ilyen szemmel nézni. Nincs ebben a filmben egy pozitív iraki karakter, csak és kizárólag a hős amerikaiak, na és persze maga a legenda. A szembenálló fél gonosz, vad, az ördögtől való. Ez a nézőpont pedig jogosan vált ki a nézőből visszatetszést, sőt emellett még az esetek többségében propagálja is a háborút (bár akad benne azért egy-két ellenes felhang is).Ebben a helyzetben pedig Bradley Cooper is tehetetlen: kigyúrhatja magát, hozhatja a jobbik formáját (sokkal ellentétben szerintem nem a legerősebb alakítása), nem tudunk elnézni a bigott patriotizmus és az egyoldalú látásmód felett. Nem értjük, hogy mit miért tesz, a poszttraumás stressz hatásait pedig igen lazán kezeli a film. Néhány intő jel nem bizonyul elégnek, hogy megismerhessük a tényleges nehézségeket, ha egy vágás után már öt évvel egy boldog és kiegyensúlyozott családot mutatnak, majd nem sokra rá véget is ér a film. Életrajzi értelemben viszont szépen leköveti a film Kyle életének hangsúlyosabb történéseit, ez még egy kicsit pozitívabb oldalra billenti a mérleget.

Mert egyébként technikai értelemben véve kiváló film lehetne az Amerikai mesterlövész. Pörgősen vágott, kiváló akciójelenetekkel teremt feszültséget a porlepte Irakban. Velejéig feszült végig a film, sohasem unalmas, inkább egy picit monotonná válik egy idő után, de a rendezés ezeket az apróbb döccenőket is sikeresen feledteti, mert be tudja szippantani történéseivel a nézőt.A filmet elnézve nem meglepő tehát, hogy a tengerentúlon ennyire éltették a nézők, és ekkora siker lett. Igaz történetet kaptak egy általuk hősnek titulált katonáról, apáról, és családfőről, aki tette a dolgát, patrióta volt, és mindeközben tönkretette őt a háború. A hat Oscar-jelölést ugyan egy picit soknak érzem, főleg a legjobb film és a legjobb férfi főszereplő kategóriában, de tudjuk be annak, hogy Amerika innen jó messze van, és nem is tudják olyan objektíven nézni az alkotást, mint mi, külhoniak.